Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 KépKépKép


Sajómercse

 

KépElhelyezkedése és földrajza

A település Borsod-Abaúj-Zenplén megye nyugati részén, Ózdtól északkeletre helyezkedik el.Meglehetősen elzárt település a nagyobb forgalmú utaktól viszonylag távol. A határában halad el a Putnok-Eger vasútvonal,(a vonalat már megszüntették) de ennek ellenére vasút állomása nincsen.
A község az Upponyi hegység északi részén alacsony hegyvonulatok közt, a Királdi-patak és a Sajóba ömlő Mercsei-patak völgyében épült fel.
Felszínét döntően felsőmiocén riolittufa fedi, jelentős az erdők aránya, de ez a terület gazdag barna kőszénben (nem mesze működött a Kitáldi bánya, ami mára már megszőnt ).

 Sajómercse címere.

Történelme és nevezetességei

A borsodi várföld része volt, neve a királyi várszervezet kiépítése során személynévből alakulhatott ki, még a XIV. század elején is említik "Merse fiát". Első okleveles említése az 1281-es bótai határjárásban található, ekkor már a bélháromkúti monostor birtoka. A Bükk aljára telepített kunok megtérítésére Kilit egri püspök 1232-ben behozta a cisztercita rendet és megalapította a bélháromkúti apátságot és nekik ajándékozta Mercsét is. A török hódítás e települést sem kerülte el, lakossága sokat szenvedett és erősen lecsökkent. Később lakói visszatértek s az 1685. évi összeírás már 12 lakott házat talált a faluban. Határát gyakran természeti csapások, jégeső, tűz, sáskajárás pusztította. 1840-ben, a határban régi pénzeket, II. Ulászlóés II. Lajos ezüst pénzeiből mintegy „meszelynyi mennyiséget” s egy Corvin-aranyat találtak. 1851-ben a 68 lakóházban 401lakos élt. A középkorban jelentős lehetett bortermelése, erre utalnak nagyszámú pincéi is, és a címerben megjelenő szőlőfürt .

A hősi emlékmű

Kép A templomhoz közel található az első és második világháborús hősök emlékműve, amelyet 1991-ben felújítottak és elhelyezték rá a Blaskó János szobrászművész, alkotta turulmadarat. A honfoglalási emlékművet 2000-ben adták át a honfoglalás emlékére.

 

 

A kúltúrház előtérben a világháborús emlékművel.

 

A római katólikus templom

Egyháza 1638-ban plébániaközpont volt. Ez 1735-ben megszűnt és Sajónémeti fíliája lett. Ekkor régi temploma még jó karban volt. Mai temploma építésére Tóth István Sajónémeti plébános Kriska György rozsnyói kőművessel kötött szerződést. 1777-79 között felépült a vastag falakból álló templom a tervezettnél alacsonyabb homlokzat előtti toronnyal. A belső tér három csehboltozású hajószakaszból áll. Az első szakasz bejárati része fölötti falazott karzatot két igen vastag oszlop tartja. Az egy lépcsővel megemelt szentély nagyméretű fa főoltára barokk munka, a régit elbontva 1910-ben készítették. A Szeplőtelen Fogantatást ábrázoló oltárképet Rétay és Benedek budapesti cégnél vásárolták, festőjét nem ismerjük. A keresztelőkút igen régi fafaragás és esztergályos munka, ón fedővel. A falon egy keresztet őriznek fa korpusszal. Ez 1949-ig a királdi szénbánya felolvasójában volt, előtte mondták el imájukat a munkába induló bányászok. A belső felújítást 1973-ban végezték el, a festés Takács András mezőkövesdi festőművész munkája.

A templom műemlék jellegű, a borsodbótai templom fíliája

 

A malom

A Királdi-patak vizére építve az 1800-as években működött egy vízimalom, egyházi urasági tulajdonban. Ezt Czimer József megvásárolta és 1933-ban átépítette hengermalommá, amely 1949-ig működött. Az épület ma is megvan, korábban ipari műemléki védelem alatt állt. Tulajdonosáról Czimer-malomnak nevezik .

A Várhegy

Kép A Sajómercse határában lévő Várhegyről, illetve az itt lévő várról semmilyen történelmi adat nem áll rendelkezésünkre, minden bizonnyal a XV. század közepén a Sajó völgyét uraló cseh husziták építették. Giskra és alvezérei (Komoróczky és Walgatha) Bonfini szerint több várat építettek a környéken (Vadna, Galgóc, Németi), valamint néhány kisebb erődítményt (ágyúállást és táborhelyet) is emeltek - ezek egyike lehetett a mercsei Vár-hegy sánca is. A várhegy tetejéről jól végigtekinthető a Mercsei-völgy és jól látni a Borsodbóta fölötti Őrhegyet, a Mercse mögötti Kis- és Nagy Őrheggyel együtt. Ez adhatta az egyik jelentőségét. Kúpján ma is kivehető egy korábbi építmény nyoma. A vár közel téglalap alakú központi platója 26 méter hosszú és 9 méter széles, területe: 0,02 hektár. Ez alatt 8-9 méterrel alacsonyabb szinten a kiugró ormot kétharmad részben árokkal vették körül. A délnyugati oldalán jól kivehető terasz húzódik, amely a feltöltődött árok nyoma. Az árok a vár északi, könnyebben támadható részén a legmélyebb. A lakosság körében több érdekes monda él a várról és alagútrendszeréről. A vár északi részén a várat először leíró Dobosy László két alagútszerű nyílást említ, amelyek több méter hosszan vezetnek a vár alá.

Ezen a helyen Nováki Gyula és Sándorfi György fehér, korongolt, benyomott mintákkal díszített középkori kerámiatöredéket talált.

Érdemes megemlíteni még a közeli Vár-tetőt, amely ugyan Sajóvelezd község határához tartozik, de egy rövid kirándulással Sajómercséről is elérhető. A Sajóvelezdről Sajónémetibe vezető mellékút fölött, a 307 méter magas dombtetőn alakították ki a háromrészes várat. Az árkokkal, sáncokkal övezett vár hossza 160 méter, legnagyobb szélessége 85 méter. A belső várat (melynek területe 0,06 hektár) 4-5 méter mély, 13-15 méter széles árok veszi félkörbe. A középső vár területe 0,18 hektár, míg a külsőé 0,53 hektár. A vár építési korát a XI-XIV. század közé tehetjük. A Hont-Pázmány nemzetségből származó Velezdi Kövér család székhelye a falu, amit Váraljavelezdnek is neveztek 1379-ben és 1404-ben - tehát a vár már ekkor állt. 1460. Augusztus 26-án Mátyás király Velezden állított ki egy oklevelet, amelyben a várat a csehektől visszafoglaló Rozgonyi Sebestyén vitézségét magasztalja